Hoppá

Ilyen velem nem fordult még elő... Egy hónapja nem írtam blogot. Mindig volt valami, lássuk akkor mi is történt.

Munka fronton nem sok, dolgos, majd egyre lassuló hétköznapok. Haladunk egy belső projekttel, de nincs igazán komoly munka. Rendes volt a tulajdonos, mert kaptunk mindenféle disznóságot (hurka, kolbász, zsír, tepertő). Megvolt a céges karaácsonyi buli is, bent az irodában kis társasozás és lazulás, majd egy igényes étteremben vacsora.

A suliban megvolt az idei utolsó alkalom. Mázzal is dolgoztunk, azaz már kész, kiégetett terméket tudtunk hazahozni. Izgalmas így egyben látni a folyamatot, a nyers agyagból hogyan lesz használati tárgy. Gyakorolni nem sok időm volt otthon, talán majd most a két ünnep között. Januárban nem megyünk, mert online lesz az oktatás.

Két hete elhívtak segíteni egy ismerős ismerősének a tanyájára tetőt javítani. Persze megyek. Egy régi barátommal együtt indultunk neki és még ketten jöttek. Igazán az volt a feladat, hogy a rossz cserepeket kicserélni, az elkorhadt léceket kivenni és újat rakni helyettük. Nehezen indult a munka, de pont sötétedésre befejeztük. Nem volt abban szerencsém, hogy szinte az elején a cipőm megadta magát és szellős lett eléggé. Az idő kegyes volt, nem esett, csak hideg volt. A lényeg, nyertünk.

Most hétvégén ugyanitt voltam, egy Szaturnália ünnepen. Római vagy még régebbi ünnep, az év végének és a sötétség elmúlásának kezdetét ünnepli. Ez eredetileg 3 napos ünnep volt, ami meghosszabbodott 7 naposra. Mi csak jót beszélgettünk, ettünk és raktunk egy szép tüzet, ami jó melegen tartott minket a csillagos ég alatt. Gyönyörű, hideg és tiszta éj volt.

Várom az ünnepeket. Sikerült megegyezni mindenkivel, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot, nekünk bőven  jó, ha együtt vagyunk és jól érezzük magunkat.

Legyen béke!

Céges Miklós :)

Sültes tál helye.

Somlói galuska

Még égetés előtt a kemence (nem mind az enyém)

Az első műveim. Látom a helyet a fejlődésnek.

Tegnap este.