Már nem szabadkozom

Mi sem mutatja jobban a felgyorsult időt, mint hogy lassan két hónpaja nem írtam. Megmondom őszintén el is gondolkodtam, akarom-e még írni ezt a blogot. Le kellene zárni, hiszen nem sok visszajelzést kapok, azok, meg akinek fontos, hogy mi van velem, azok úgyis tudják. Ellenben, ott van a "jó visszatekinteni", és ebben az írás nagy segítség. Alszom rá még egyet. 

Nos, a munkahelyi változások lezajlottak. Az új manager, korrekt, egyenes, elmondja mit szeretne, majd hagy dolgozni. Látszik rajta, rutinos, tud bánni az emberekkel. Szerintem, ennél többet nem is kérhetek, így elsőre. A többi meg maradt a régiben, van most egy újraírási projekt, az kitölti a munkanapom. Egy Japánban élő, magyar kolléganővel ketten csináltuk, aki most épp anyai örömök elé néz, egyedül kell folytatnom.

A tanyán apró bontások vannak folyamatban, régi ketrecek, a sufni. Egy-két órát tudok foglalkozni vele, de legalább halad. Párom hátsó épületében is elkezdtünk kisebb felújításokat, abba is kell munkát fektetni, szerencsére azért néha kapunk külső segítséget is. Igazán, teljes ember(ek) kellenének, hogy legalább normál tempóban készüljenek a dolgok el. Alakul ez, csak lassabban, mint terveztük.

A fazekas és kályhás suli szépen halad. Az előbbihez le kellett adni jópár feladatot, különféle témakörökben, amit sikerült időben megtennem. Volt pár húzós estém, délutánom, de meglett. Még 2 alkalom, egy nyári tábor és készülünk a vizsgára. Ezt is csak gyakorolni kell.
Nagyon baráti áron beszereztem egy kemencét, aminek a felújítása folyamatban van, remélhetőleg legközelebb arról tudok majd beszámolni, hogy jól is működik.

Anyagilag most extra nehéz, valami plusz bevételi forrást kell találni gyorsan. Sok a teher, ezért a derekam meg is adta magát két hétre. Jobban vagyok, már visszamentem edzeni, ami kell, mert hiába "halok bele", jó a végén.

Legyen béke!

Idén kicsit korábban jött a tavasz.

Kisvendéglő a Hargitához, csángó pecsnye.

Ez egy korábbi kép, ekkor még volt tél.

Lengyel ötös, hagyományos kályha.

Bio kamin építés közben.

Az első hóvirág, talán még januárban megjelent.