Megkésve, de törve nem

Ma reggel hasított belém a felismerés, hogy nem írtam blogot már jó ideje. "Szokásos" mentségem van, repül az idő és nem veszem észre.

Haladjunk sorban. Munka megvan, még mindig laza, habár néha már programot is írok, nem csak dokumentációt. Valahogy az az érzésem nincs koncepció, cél, ami felé menni szeretnénk. Persze nem az én cégem, de akkor is jó lenne látni.

Minden nap igyekszem időt szakítani valamilyen fazekassággal kapcsolatos tevékenységre, olvasok, videót nézek. Egyre szimpatikusabb a szakma és jövő héten már meg is jön a korongozó gépem. Nem volt olcsó, de nem szerettem volna egy silányabb minőségűt venni. Ez magyar gyártmány, egy kis cég munkáját, megélhetését is segítettem picit. Péntek délután korán végeztünk, így volt még időm elszaladni venni agyagot.

A hirtelen jött ősz miatt pár kolléga kidőlt, van aki covidos lett, van aki csak szimplán megfázott. Eddig tartom magam, habár nekem is kapar a torkom néha.

Volt most eső bőven, habár még jöhet.

Legyen béke!

Elmentem ismét egy izzasztó kunyhóba. Kellemes még mindig!

Nincs mit mondani, csak mélyen a szemébe kell nézni.

Öregdiák találkozó volt a csemetekertben és jópár emlék előtört ezzel a látvánnyal kapcsolatban.