Korongozás

Tegnap reggel korán indultam le Békéscsabára, az első képzési hétvégére. Jól esett kimozdulni, valami mást csinálni és eddig úgy néz valóban izgalmas két évnek nézünk elébe.

Rögtön az érkezés után volt egy majd órás "évnyitó", ahol a szervező részletesen elmondott minden, amit már tudtunk az emailekből. Sebaj, meglett az alaphangulat. Jó emberek, jó szándék és kellemes hely. Valahol ezt kerestem. Rögtön mentünk is át a műhelybe, átnéztük a szerszámokat, gépeket és legnagyobb meglepetésünkre már kezdtünk is korongozni. Persze nem így készültünk, de megoldottuk.

Türelem, erő és technika (nem gép) kell hozzá. Olyan egyszerű, ha az oktató csinálja, tényleg két perc alatt megvan egy használható tányér. Nekünk 10 perc alatt sem sikerült az agyagot középre rakni, ami az alapja bárminek is. Aranyos próbálkozások, némi frusztráció és kis izomfájdalom után mentünk ebédelni és a nap már csak ezzel telt. Végül mindenkinek sikerült valamilyen kis csésze/tányér/műzlis tál/cica itató és egyéb fantázinevekkel ellátott tárgyat készíteni.

Örömmel mentem a szállásomra, ahol nemsokat kellett ringatni. Ma korán kezdtünk, az előző nap elkészített darabokat esztergáltuk és tettük az alkotói szemnek elfogadhatóvá. Természetesen senki sem volt teljesen elégedett a sajáttal. Ez is a tanulás része.

Voltak nagyon messziről jött társak is, így ebédet sem ettünk, de egy órakor már búcsút vettünk egymástól. Kellő tapasztalatokkal indultunk haza, várva a következő alkalmat, ahol már jobban felkészülünk mindenből.

 Legyen béke és eső!

Tök rendes volt, hogy engedte magát lefényképezni.

Más évfolyamok száradó munkái.

Első tányérom, ami sikerült egyben levenni a korongról.

Hátul az oktató 4 perces kaspója, elől az én 25 perces tálam.

Ma már jobban ment kicsit.