Izzasztó kunyhó

Tegnap azért nem írtam, mert egy izzasztó kunyhó szertartáson vettem részt és este mire hazaértem örültem az ágyamnak.

Már egy ideje foglalkoztatott a sámánizmus, habár mélyebben nem mentem bele. Most eljött az idő és sikerült egy ilyen közösségbe - ismeretség révén - betekintést nyerni. Kicsit vegyes érzelmekkel, de annál nagyobb kíváncsisággal mentem Karabaksa-ba.

Egy a bugaci tanyavilágban eldugott helyről van szó, ahol számtalan ilyen esemény volt már és remélhetőleg lesz is még. A szertartás vezető, Fehérholló, nagyon közvetlen, segítőkész. Elég sokan is voltunk, szerencsére gyorsan feloldódott a kezdeti távolságtartás. Segítettem amiben tudtam, plusz egy régi ismerőssel is összefutottam, így már mindenképpen jobb volt.

Maga a szertartás annyiból áll, hogy egy kunyhóban, ami teljesen lezárt, izzó köveket adnak be, azokat különféle gyógynövényekkel megszórnak, majd lezárják a kijáratot és vízzel kezdik locsolni a köveket. Ha nagyon kellene hasonlítani, akkor szauna valóban. Annyi a fontos különbség, ott bent teljesen sötét van, szépen lassan melegszik fel a levegő és négy körre van osztva a szertartás. Az első önmagunkért, a második közvetlen ismerősökért, a harmadik a tágabb közösségért (például az ország), az utolsó pedig mindenkiért. Ezeknek lehet analógiája a négy évszak, égtáj, stb.

Minden kör után dönthetünk úgy, hogy kijövünk én a harmadik után tettem meg. Elsőre ez is nagy élmény volt, sokat tanultam belőle és egyfajta újjászületés volt. Meglepő érzés, hogy a kinti 30 fok kellemes hűvös.

Itt még csak épült a váz

A máglya, ami az előző kunyhó darabjait is tartalmazza.