Ülök a hátsómon - ja mégsem

A munkavadászat folyik, találnak meg fejvadászok, konkrétum még nincs. Az eddigi próbálkozások nem voltak sikeresek, általában szakmai tapasztalat hiánya miatt utasítottak el.
Ez érthető az IT biztonsági munkánál, viszont egy nagy céghez behívtak, megvolt a sikeres interjú, mégsem adtak ajánlatot. Az indok annyi volt, nem vagyok elég front end (az aki a megjelenítésért felel) fejlesztő. Ezen még a közvető hölgy is csodálkozott, hiszen - ő nem is szakmabeli - ki tudta olvasni az önéletrajzomból, én inkább back end (azaz a mozgató rugókat) fejlesztő vagyok. Sebaj majd lesz.

Unatkozni nem unatkozom, mert belefogtunk egy kisebb munkába, az ebédlőben rakatunk le járólapot. Az előkészítő munka, azaz minden kipakolása a konyhából és kamrából - mert akkor legyen egységes - na az nem egyszerű feladat. Megoldottuk. Holnap már kezdhetnek a mesterek.

A várakozás inkább arra vonatkozik, szeretnék már megállapodni egy normális munkahelyen, ahol értelmes munkát végzek, korrekt, felelősségteljes vezetőséggel és segítőkész kollégákkal. Természetesen én is hozzáteszem amit tudok, a szakmai tapasztalatom, alázatot, tanulási vágyat és csapatjátékot.
Annyira rájöttem, nagy valószínűséggel nem lesz olyan munkahely, ahol engedik indulásnak a heti két nap otthonról dolgozást, azaz fel kell költözzek Budapestre. Várom is és nem is. A felutazásaim során vegyes érzéseim voltak. Tapasztalatból tudom, látogatni és ott lakni két különböző dolog.

Higgyétek el, elég egy darab belőle. 1 liter és 10%.

Nagyon tetszett a templom teteje és Kossuth iránymutatása.

Manapság ha tehetem akkor gyrost eszek, szigorúan csak megbízható helyről.

A Nemzeti Színház környékén jártam interjún. Elég hideg volt.


Comments

Popular posts from this blog

Már nem szabadkozom

2024

Mea culpa - de tényleg