Helyzet van
Rövid idő alatt, mennyi minden meg tud gyökeresen változni. Otthonról dolgozunk, célirányosabban vásárolunk és igyekszünk a józan eszünket megőrizni a végtelen információ áramlásban. Valahol olvastam, segít az utóbbiban, ha napi maximum 15 percre korlátozzuk a hírek böngészését, nézését. Van benne valami, egyrészt, mert fontos lenne ellenőrizni a forrást és az adatokat is, erre pedig nincs 100% módszer és idő.
Ha nincs kontroll, akkor az ember egyszerűen belezakkan és mindent fog hinni.
A másik érdekes aspektus, amire szintén felfigyeltem, nem tudjuk mikor lesz vagy mi lesz a vége és ez extra nyomást helyez az ember elméjére. Kicsit elrugaszkodott, de hasonló, az elmúláshoz való viszonyunk. Mindenki tudja egyszer meg fog történni, mégsem foglalkozunk vele úgy, mint a vírushelyzettel most. Ennek is vége lesz egyszer, meg is tudunk tenni több-kevesebb dolgot, amivel enyhíteni tudjuk a nyomást, akár magunkon, akár a környezetünkön.
Igyekszem a jó oldalát nézni, a levegő tisztul, olyan dolgok kerülnek a figyelem központjába, amit régen természetesnek vettünk. Örömmel látom, átértékelődik a szemlélet, mind egyéni, mind nagyon szinteken. Persze mindenkinek szabad máshogy vélekedni, más kérdés, megéri-e.
Lehet felvásárolni, bespájzolni mindenből vagy értelmesen megfigyelni a helyzetet és átgondolni, mire is van valóban szükségünk.
Kérlek ne higgyétek, tudom a tutit, mert olyan nincs. Én is küzdök a magam démonaival, néha persze sötéten látom a világot, holott ennél lehetne sokkal rosszabb is. Minden ember a saját szintjén éli meg és pont ezért nehéz mindenkinek.
A munka első hete betanulással telt, sikerült is egy feladatot elvégezni. Kaptam egy alacsonyabb prioritású riport elkészítését, péntek délutánra meg is oldottam. Eddig minden rendben a céggel, később meglátjuk - mármint ha majd irodában leszünk.
Használjuk a józan eszünket!
Köszönet mindenkinek, hiszen mindenki teszi a dolgát, valaki még többet is! :)
Ha nincs kontroll, akkor az ember egyszerűen belezakkan és mindent fog hinni.
A másik érdekes aspektus, amire szintén felfigyeltem, nem tudjuk mikor lesz vagy mi lesz a vége és ez extra nyomást helyez az ember elméjére. Kicsit elrugaszkodott, de hasonló, az elmúláshoz való viszonyunk. Mindenki tudja egyszer meg fog történni, mégsem foglalkozunk vele úgy, mint a vírushelyzettel most. Ennek is vége lesz egyszer, meg is tudunk tenni több-kevesebb dolgot, amivel enyhíteni tudjuk a nyomást, akár magunkon, akár a környezetünkön.
Igyekszem a jó oldalát nézni, a levegő tisztul, olyan dolgok kerülnek a figyelem központjába, amit régen természetesnek vettünk. Örömmel látom, átértékelődik a szemlélet, mind egyéni, mind nagyon szinteken. Persze mindenkinek szabad máshogy vélekedni, más kérdés, megéri-e.
Lehet felvásárolni, bespájzolni mindenből vagy értelmesen megfigyelni a helyzetet és átgondolni, mire is van valóban szükségünk.
Kérlek ne higgyétek, tudom a tutit, mert olyan nincs. Én is küzdök a magam démonaival, néha persze sötéten látom a világot, holott ennél lehetne sokkal rosszabb is. Minden ember a saját szintjén éli meg és pont ezért nehéz mindenkinek.
A munka első hete betanulással telt, sikerült is egy feladatot elvégezni. Kaptam egy alacsonyabb prioritású riport elkészítését, péntek délutánra meg is oldottam. Eddig minden rendben a céggel, később meglátjuk - mármint ha majd irodában leszünk.
Használjuk a józan eszünket!
Köszönet mindenkinek, hiszen mindenki teszi a dolgát, valaki még többet is! :)
 |
| Majdnem tavasz... méhecske hátsóval. |
 |
| Nem tavasz... |
 |
| A céges laptop kézhez vétele után kis ebéd. |
Comments
Post a Comment