Kemény két hét
Amilyen laza volt az előző kettő, olyan keményre sikerült a mostani.
Szinte azonnali hatállyal levettek minket az eddigi feladatról és annak a következő fázisára tettek át. Ez rendben is van, a bökkenő az, két hét alatt be kell fejezni, ami legjobb számításaink szerint sem lehetséges.
Számtalan vita és folyamatos megbeszélések után nem tudtuk már mit mondani, csak annyit, hogy megcsináljuk. Természetesen ígéreteket kaptunk, mindenki segít amiben tud, mindent megadnak. Tudtuk, ez nem így lesz. Be is jött. A lényeg, nekik jó legyen.
A sietség oka, ez egy nagyon fontos kisegítő funkcionalitás a karácsonyi rohamra és idén már csak egy új verziót adnak ki a szoftverből, ebben benne kell lennie. Megérthető, ám akkor miért ilyen későn kezdődik a fejlesztés?
A sok kapkodással csak hibázni tud az ember, amit egyből nem is vesz észre vagy olyan megoldásokhoz folyamodik, melyek nem kipróbáltak, teszteltek. Ezt hívják technikai adósságnak, mert később ehhez illik visszatérni és korrigálni, ez azonban ritkán szokott megtörténni. Ebből adódik számtalan komplikáció a jövőben, mely minél régebbi annál nehezebb és költségesebb javítani.
A péntek rendesen megviselt, olyan érzésem volt, magamra hagytak egy ismeretlen területen, front end-en - azaz a felhasználó által látható részen - kellett dolgozzak, ismeretlen technológiákkal és időre. Ezek külön-külön is nagy kihívás, nemhogy egyszerre. Nem vagyok jól, nem érzem azt a támogatást, amit folyamatosan ígérnek. Magunkra maradtunk egy hatalmas felelősséggel.
Ezzel nem csak én voltam így, a másik két kollégám is. Öröm az ürömben, egy másik csoportban dolgozó magyar srác tudott segíteni nekünk és "elkészültünk".
A szakirodalom úgy szokott fogalmazni, letagadom, hogy bármi közöm is volt hozzá, mert olyan silány minőségű kódot adtunk ki a kezünkből.
Ismerve magam, ez már bőven elég indok a továbblépésre.
Szinte azonnali hatállyal levettek minket az eddigi feladatról és annak a következő fázisára tettek át. Ez rendben is van, a bökkenő az, két hét alatt be kell fejezni, ami legjobb számításaink szerint sem lehetséges.
Számtalan vita és folyamatos megbeszélések után nem tudtuk már mit mondani, csak annyit, hogy megcsináljuk. Természetesen ígéreteket kaptunk, mindenki segít amiben tud, mindent megadnak. Tudtuk, ez nem így lesz. Be is jött. A lényeg, nekik jó legyen.
A sietség oka, ez egy nagyon fontos kisegítő funkcionalitás a karácsonyi rohamra és idén már csak egy új verziót adnak ki a szoftverből, ebben benne kell lennie. Megérthető, ám akkor miért ilyen későn kezdődik a fejlesztés?
A sok kapkodással csak hibázni tud az ember, amit egyből nem is vesz észre vagy olyan megoldásokhoz folyamodik, melyek nem kipróbáltak, teszteltek. Ezt hívják technikai adósságnak, mert később ehhez illik visszatérni és korrigálni, ez azonban ritkán szokott megtörténni. Ebből adódik számtalan komplikáció a jövőben, mely minél régebbi annál nehezebb és költségesebb javítani.
A péntek rendesen megviselt, olyan érzésem volt, magamra hagytak egy ismeretlen területen, front end-en - azaz a felhasználó által látható részen - kellett dolgozzak, ismeretlen technológiákkal és időre. Ezek külön-külön is nagy kihívás, nemhogy egyszerre. Nem vagyok jól, nem érzem azt a támogatást, amit folyamatosan ígérnek. Magunkra maradtunk egy hatalmas felelősséggel.
Ezzel nem csak én voltam így, a másik két kollégám is. Öröm az ürömben, egy másik csoportban dolgozó magyar srác tudott segíteni nekünk és "elkészültünk".
A szakirodalom úgy szokott fogalmazni, letagadom, hogy bármi közöm is volt hozzá, mert olyan silány minőségű kódot adtunk ki a kezünkből.
Ismerve magam, ez már bőven elég indok a továbblépésre.
 |
| Igazi kocka humor, most jelent meg ez a játék, amiben egy futárt kell alakítani egy elég ellenséges világban. |
 |
| Barátokkal meglátogattunk egy indiai éttermet, ez itt kérem seekh kebab és zöldséges rizs. |
Comments
Post a Comment