Már nem szabadkozom

Mi sem mutatja jobban a felgyorsult időt, mint hogy lassan két hónpaja nem írtam. Megmondom őszintén el is gondolkodtam, akarom-e még írni ezt a blogot. Le kellene zárni, hiszen nem sok visszajelzést kapok, azok, meg akinek fontos, hogy mi van velem, azok úgyis tudják. Ellenben, ott van a "jó visszatekinteni", és ebben az írás nagy segítség. Alszom rá még egyet. Nos, a munkahelyi változások lezajlottak. Az új manager, korrekt, egyenes, elmondja mit szeretne, majd hagy dolgozni. Látszik rajta, rutinos, tud bánni az emberekkel. Szerintem, ennél többet nem is kérhetek, így elsőre. A többi meg maradt a régiben, van most egy újraírási projekt, az kitölti a munkanapom. Egy Japánban élő, magyar kolléganővel ketten csináltuk, aki most épp anyai örömök elé néz, egyedül kell folytatnom. A tanyán apró bontások vannak folyamatban, régi ketrecek, a sufni. Egy-két órát tudok foglalkozni vele, de legalább halad. Párom hátsó épületében is elkezdtünk kisebb felújításokat, abba is kell munkát...